Gyorsan jövő inger, amit a közhiedelem szerint nem, vagy nagyon nehezen lehet elfojtani. Az emberi szervezet természetes védekezését jelenti, hiszen a tüsszentés közben nagy sebességgel távozó levegő a légutak alapos tisztítását szolgálja. Általában a légutak irritációjára adott természetes válaszreakció.
Amennyiben nem sikerül visszafojtani, az orra és a szájra szorított zsebkendővel a hang és a mozdulat illedelmességből  tompítható.
 

Illik a tüsszentést a tüsszentő egészségére kívánni, ám feltűnés nékül. A magyar „Egészségére” kívánsággal egyenértékű angolul a „Bless you”, németül a „Gesundheit”.

Társaságban a tüsszentő közvetlen környezetéből várható csak el az egészségére kívánás, és mindig a társasági alkalmat – társalgást, előadást – legkevésbé zavaró módon, halkan, gesztust jelző odanézéssel és fejbiccentéssel. Távolabb ülőktől, állóktól a tüsszentés puszta észrevételezése és szükségtelen.

Illetlen a tüsszentéssel viccelődni, és a klasszikus jókívánság helyett valami modoros, vagy humorosnak vélt, netán politikai kívánságot mondani.  Ugyancsak nem illik kiabálva az egészségére kívánni valakinek, és rossz ómen azonnal az egészsége felől érdeklődni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.